A rendező naplójából:

Páskándi Géza A vigéc című zord bohózatában nemzeti megmaradásunkról, hagyományaink, értékeink megőrzéséről szól. Az abszurdoid középpontjában egy család áll. Töredékes család. Korosodó házaspár és egy szem leányuk. Köznapi életüket egy jövevény, egy kereskedelmi utazó, egy háztartási gépekkel házaló vigéc zavarja fel.
Ez a törpe, ez a zsugorított Mefisztó a jobb élet reményéért cserébe nagy árat kér tőlük. Anyanyelvük, történelmük, kultúrájuk elfelejtését.

A dráma zord bohózat. Pillanatkép történelmi létünk képtelenségéről. Szemléletét hitvitázó drámáink élessége és a székely viccek akasztófahumora jellemzi. Az író gyötrelmesen éli meg művében a magyarság fenyegetettségét, de van benne annyi kurázsi, hogy a magyar dal hősét kövesse: mikor immár halálfia, ránk nevet mégis.
Páskándi darabjának időszerűsége aligha kétséges, ízig-vérig mai, sokat merít a kommedia dell’arte hagyományaiból.

NE FOGJA ŐT A FELEDÉS!

Pénzes Ciprián, kereskedelmi utazó – Csuka János
Kádas József, nyugdíjas – Janik László
Margit, a neje – Szamosvári Gyöngyvér
Zsuzsa, a lányuk – Kelecsényi Panni
Szunnyai, az albérlőjük – Téglás Márton

Technika: Braun Barna

Rendezte – Bucz Hunor (Jászai Mari-díjas)