Rekviem. Gyászmise. Az, hogy kinek mit jelent egy Rekviem, milyen emlékek tódulnak fel benne, igazán egyéni.
Mindenkiben felveti a halálhoz való viszonyulás kérdését. 
Az előadás az élet és halál közti lebegés állapotát ragadja meg, letisztultan áhítatosan, mely felvillantja az élet körforgását és megújulását. A halál küszöbén álló ember szemszögéből látjuk az előadást, aki a halálra, mint egy új korszak kezdetére való felkészülésként visszatekint életére.  Minden szép és keserű pillanata lepereg a szeme előtt. 
Zűrös világban élünk, amik sejtetik a gyászt. Bármerre megyünk, falakba ütközünk. Életünk egy nagy labirintus, útvesztő, melynek végén vár az elkerülhetetlen találkozás az ismeretlennel: a halállal. Ezzel a gondolattal nehéz szembe nézni. Kötéltáncot járunk. Ahogy közeledünk a halálhoz, egyre erősebben húz a kötél, ám egyszer elszakad. Ott lógunk a levegőben. Föld és ég között. Ez az állapot méltó atmoszférát kölcsönöz az emlékezésre.
Létünk elfogadásokból és elengedésekből áll. 
Élet és halál megrendítő találkozása.

Tisztelgés szeretteink emlékének. 
Az utolsó percünkig kell rácsodálkozni a világra, törekedni a körülöttünk lévő szépség élvezetére. Ezt a pozitív hatást kell keresnünk folyton.

Táncművészek, előadók:
Horváth Zita (Badora Társulat)
Nagy Emese
Wéninger Dalma
Csizmadia Tamás (Badora Társulat)
Darabont Áron
Frigy Ádám

Díszlet, látvány: Minorics Krisztián
Fénytervező: Stadler Ferenc
Zeneszerző: Balázs Ádám

Rendező-koreográfia: Feledi János