Ezen az estén a tavalyi karmesterkurzusunkon résztvevők közül, a zenekar által legjobbnak ítélt ifjú cseh karmester, Břetislav Hera vezényel. Műsorában Haydn egyik szimfóniája mellett két világhírű cseh zeneszerző művét dirigálja.

Koncertünket Haydn az Oxfordi szimfónia néven híressé vált művével kezdjük. Az 1788-ban komponált szimfónia melléknevét három évvel később nyerte: 1791. július 7-én ezt a művet játszották Oxfordban, Haydn díszdoktorrá avatása alkalmából. Eredeti rendeltetése szerint ez is a párizsi szimfóniák sorába tartozik, betetőzve, sőt, valósággal megkoronázva a sorozatot. Részben az 56 éves mester érett művészete, részben Mozart nyilvánvaló hatása eredményezte azt a mesterségbeli virtuozitást és kifejezésbeli koncentrációt, ami az „Oxford” szimfóniát remekművé avatja. A lassú előjáték nyomán felhangzó gyors első tétel (Allegro spiritoso) kidolgozási szakasza a motivikus munka remeke és egyben a koncentrált szerkesztés mintapéldája is. A második tétel (Adagio) derűs poézisét a középső szakasz drámai moll-epizódja árnyékolja be. A zárótétel szokásos rondó formáját a szonáta összetettebb képletével helyettesíti a mester.

A Taras Bulbát, Janáček rapszódiáját Gogol regénye ihlette. Taras Bulba alakját több 16. századi kozák történelmi személyiségből gyúrta át romantikus hőssé Gogol a regényében. A mű a regény három epizódját dolgozza fel festői programzenében, három tételben: Andrej halála; Ostap halála és Taras Bulba próféciája és halála. A darab ősbemutatója 1921-ben, a Brno-i Nemzeti Színházban volt.

Végezetül Smetana hat szimfonikus költeményből álló Hazám című ciklusának legnépszerűbb darabja, a Moldva hangzik el. A zeneszerző így foglalta össze műve tartalmát: A darab a Vltava (Moldva) folyását ábrázolja, amint elindul két forrásából a “hideg” és a “meleg” Vltava, majd egyesül a két folyó. Erdőkön és mezőkön át folyik a Vltava, keresztül a vidéken, ahol éppen vidám ünnepséget tartanak; holdvilágnál, amint a vízisellők táncolnak; sziklák alatt, ahol büszke várak, paloták és romok merednek az égnek. Vadul kavarog a víz a Szt. János-örvényben, majd széles mederben hömpölyög Prága felé közeledvén. Feltűnik Vyšehrad vára, majd a folyó eltűnik a messzeségben, mielőtt az Elbába ömlenék. Smetana mindezt gondosan feltüntette partitúrájában, de pusztán a zenét hallgatva sem tévedhetünk el. A változatos tájakat és eseményeket a híres Moldva-dallam foglalja egységbe; ezt a dallamot egy svéd népdalból alakította ki Smetana, aki az 1850-es évek második felében egy ideig Svédországban élt.