A díszlet ugyan az újrahasznosítás jegyében készült, nekem azonban mégis a Tóték jutott eszembe, bizonyára nem véletlenül. Egy görög tragédia tárul fel benne, falusi miliőben, darabos idétlenséggel, sok humorral és jó zenével.
(Szilágyi Lenke)

„A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság.”
Pintér Béla

„Ezúttal, a Darvas Benedek zeneszerzővel közösen létrehozott Parasztoperában Pintér már radikális műfajmódosítást is vállal: operaformában mutatja meg azokat a sajátos, minden ember számára ismert és megszokott, mégis fantasztikus és hátborzongató életjelenségeket, melyek színházművészetének legmélyebb alapjait képezik, ilyenformán a népballadákra és a görög tragédiákra egyaránt jellemző, absztrakttá redukált tisztaságnak úgy feszül neki a művi keretek közé szorított, onnan kitörni vágyó, barokkos szenvedély, hogy egyszerre látunk és érzünk, kívül és belül vagyunk ezen az ismerős-ismeretlen világon mindaddig, míg ez a kegyetlen játékosság mindannyiunkat az őrületig el nem varázsol.”
Csergőffy Judit

„A mű felépítése jellegzetesen operai: nyitánnyal, recitativókkal, kórussal, duettekkel, szólókkal. Különlegessége, hogy a zenében népdalok, folklórmotívumok keverednek barokkos kadenciákkal, sőt popzenei elemekkel. A jól működő zenei egyveleget a dialógusokban leleményes humor fűszerezi. Ez éles ellentétben áll az elhangzó népdalok – a cselekményhez és a szereplők lelkiállapotához szorosan kapcsolódó – egyszerű virágnyelvével, keserű-bús szövegeivel. Az előadás pedig olyan, akár egy szépséges népballada: egyszerű, sűrű, titokzatos és szomorú.”
Kelemen Orsolya