Szélforgó - gyerekprogramok, gyerekprogramok Budapest, gyerekprogram, gyerekkel Budapesten, hétvégi

„A Műegyetemen az ott dolgozó irodalmi színpad maga alakította ki az ország első igazán korszerű színházi terét. Ehhez persze az egyetem hathatós segítségére is szükség volt, amit nemcsak a központi épület második emeletén található 10x14 méteres „fekete doboz”, a hozzá tartozó próbaterem és kiszolgáló terek megépítésekor, hanem mind a mai napig élvez a színház. Ez a támogatás nemcsak pénzben mérhető, hanem mindenekelőtt abban, hogy a Műegyetem mindenkori vezetői szellemi szabadságot biztosítottak a Szkéné működéséhez. 1961-ben jött létre a Műegyetemi Irodalmi Színpad, amelyet a kitűnő művész-pedagógus, Keleti István vezetett. Két olyan, tanterem nagyságú helyiségben próbáltak és játszottak, amely a II. világháború során súlyos károkat szenvedő díszterem leválasztott felső részén helyezkedett el. Ez a tér egyre inkább szűknek bizonyult, ezért az elodázhatatlan felújítás helyett az egyetemisták kezdeményezésére új színházterem építésébe fogtak. A terveket – tanári felügyelet mellett – Vidolovics László építészhallgató készítette, s az átépítésben a színpad minden tagja részt vett. 1967 végén kezdődött a munka, s 1970. március 21-én Weöres Sándor Theomachiájával nyílt meg az akkor legmodernebbnek számító stúdiószínház. A termet kezdetben csak az – 1968-tól már Szkéné Együttesnek nevezett – csoport használta, majd 1975-ben a Regős Pál vezette BME Pantomim Mozgásszínház otthona is ez lett. 1976-ban az egyetem felújította a színpadot is, ekkor került fekete körfüggöny az addigi 34 mozgatható kulissza helyébe. Három évvel később intézményesült az egyetemi KISZ-bizottság égisze alá tartozó színház, ekkor bízták meg Regős Jánost: alakítson ki egy sokszínű, színházszerű működési modellt.” „Regős néhány év alatt az amatőrizmus egyik fellegvárát az alternativitásnak helyet adó színházzá változtatta, a klubszerű működést produkciós szemlélet váltotta fel. 1984-85-re kiszorultak az alapítók, de a pantomimesek is. 1985-től a program gerincét az akkori idők egyik legprogresszívabb társulata, a Tanulmány Színház, a későbbi Arvisura Színházi Társaság előadásai képezték. Tizenhárom év után, amikor az együttes vezetőjének, Somogyi Istvánnak már szűknek bizonyultak a hely nyújtotta lehetőségek, az Arvisura sokoldalú színésze, Pintér Béla alapított olyan új társulatot, amely máig meghatározója a Szkéné profiljának. Az Arvisura és Pintér Béláék mellett más csoportok – például az Utolsó Vonal Színházi Érdektömörülés, a Krétakör Társulat, a Stúdió „K”, a Természetes Vészek Kollektíva, a Picaro Műhely, a Kompmánia Színházi Társulás, a Honvéd Színház – is rendszeres fellépési lehetőséget kaptak és kapnak. A nyolcvanas években itt lehetett látni a vidéki stúdióelőadások javát, a kaposváriak és szolnokiak visszatérő vendégek voltak. Sok-sok előadás eleve erre a térre készült, vagy ez a színház fogadta be őket. Fodor Tamás Woyzeckje, az Utcaszínház politikai botrányt kiváltó Műmamája, Gaál Erzsébet Felütése, illetve a Székely B. Miklóssal létrehozott Temetése (amely Nádas Péter drámájának máig legautentikusabb előadása volt), Lábán Katalin Beckett és Krauss-bemutatói, Nagy József első produkciója (Pekingi kacsa), Szikora János (Ulysses), Ascher Tamás (Hobó-est), Zsótér Sándor (Mizantróp) egy-egy munkája máig emlékezetemben él. S nemcsak színházi kísérletek kaptak itt helyet, hanem – csak úgy, találomra – a 180-as kortárs zenei együttes hangversenyei, a KFT és a Muzsikás Együttes koncertjei, Balaskó Jenő performanszai, Molnár Gyula besorolhatatlan műfajú előadásai is. Az alternatív színházi központ megteremtésénél is fontosabb a Szkéné nemzetközi tevékenysége. Regős Pál már 1978-ban nemzetközi pantomim találkozót szervezett, s ebből nőtt ki a Mozgásszínházak Nemzetközi Találkozója (IMMT), amelyet 1979-től 2003-ig évente-kétévente rendeztek meg. Ezt a programot egészítette ki 1988-92 között a Magyar Mozgásszínházak Találkozója. E két rendezvény döntően hozzájárult a hazai mozgás- és táncszínházak megszületéséhez, megerősödéséhez, e műfaj elterjedéséhez és megszerettetéséhez. A találkozókon, vagy önálló fellépőként, olyan együtteseket láthatott a magyar néző, mint az Odin Theatret, a Derevo, a Schahrazad Theatre, a Shusaku and Dormu, a Divadlo na Provázku, a Living Theatre, a Bread and Puppet, a Gardzienice – hogy csak a legemlékezetesebbekre utaljak” „Szűkebb kört érintett a Szkéné másik jelentős kezdeményezése: 1985-től húsz éven át minden nyáron megrendezték a Nemzetközi Tánc-és Mozgásközpont (IDMC) nyári műhelytanfolyamait, amelyeken hivatásos és amatőr művészek neves külföldi mesterektől tanulhattak különböző tánc-és színészi technikákat.” („Köztes színház” részletek Nánay István írásából) 1968 – A Színház építése Vidolovics László építészhallgató tervei alapján 1970-március 21. – az első előadás Weörös Sándor-Theomachia R: Keleti István 1970-es Szkéné Együttes (Wiegman A) és BME Pantomim (Regős Pál) alapítása 1976 – felújítják a Szkéné Színházat 1979-től – Nemzetközi Mozgásszínház Találkozók (folyamatos) 1980-Arvisura Színház (Somogyi István) 1985-2005ig Nemzetközi Tánc és Mozgásközpont műhelyei (folyamatos) 2006-2010 Repertoárdarabok+ Asztal Fesztivál 1979-2010. művészeti vezető: Regős János