2025. július 5., szombat, 19 óra (esőnap: július 6., vasárnap)

Műsor
IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58
C-dúr („Kismartoni”) mise, op. 86

Kristófi Ágnes szoprán
Busa Gabriella alt
Körmendy Flórián tenor
Cserményi Zsombor basszus
Kovács Gergely zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
vezényel: Somos Csaba

A Beethovennel a szabadban idei sorozatának nyitóestjén a zeneszerző két nagy jelentőségű műve csendül fel, az új utakat kereső mestert képviselve. A G-dúr zongoraverseny (1805/1806) elmélyült komolyságával és rendhagyó formai megoldásaival új utakat jelöl ki a versenymű történetében, a virtuóz csillogásról a vallomásos hangvételre helyezve át a súlypontot. A Kismartoni mise (1807) egyrészt a zeneszerző magyar kapcsolatait illusztrálja, hiszen a mű Esterházy II. Miklós herceg megrendelése nyomán, felesége névnapjára készült. A mise-megzenésítés a zenetörténeti előzményekkel ellentétben a művet sok kis egység helyett nagyobb összefüggő részekre osztja, a komponálásmódban fontos szerepet juttatva a tematikus összefüggéseknek és a hangvétel közvetlenségének. A koncerten a Nemzeti Filharmonikusokat és a Nemzeti Énekkart a kóruskarigazgatója, Somos Csaba vezényli, a versenymű szólistája a fiatal magyar zongoraművész nemzedék jeles képviselője, Kovács Gergely, a mise énekszólóit Kristófi Ágnes, Busa Gabriella, Körmendy Flórián és Cserményi Zsombor személyében a Nemzeti Énekkar művészei adják elő.


2025. július 12., szombat, 19 óra (esőnap: július 13., vasárnap)

Műsor
Coriolan-nyitány, op. 62
F-dúr románc, op. 50
G-dúr románc, op. 40
IV. (B-dúr) szimfónia, op. 60

Falvay Attila hegedű
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vezényel: Vashegyi György

Egmont, Prométheusz, Coriolan: zenéjében Beethoven szívesen állított emléket az emberiség nevezetes lázadóinak, hiszen lelki rokonait ismerte fel bennük. A Coriolan-nyitányról (1807) joggal hihetnénk, hogy Shakespeare azonos című drámájához készült, ám a vad indulatvilágú, viharos lendületű művet kortársa, Heinrich Joseph von Collin tragédiájához szánta bevezető zenének a komponista. A sötét hangulatú nyitány után hatalmas kontraszt a szólóhegedűre és zenekarra komponált F-dúr és G-dúr románc (1798, 1801): Beethoven mindkét műben szelíd arcát fordítja felénk, a kompozíciók hangvételét mérsékelt tempó, szemlélődő béke, és olykor a fohász hangvételére utaló emelkedettség jellemzi. A hegedűszólam nem virtuóz, inkább éneklő karakterű. Schumann szerint a IV. szimfónia (1806) „görög hajadon két északi titán [a III. és az V.] között”. A mű meghatározó eleme a saroktételek energiája és a derű, az élénk karaktervilág és a pergő ritmika. A hangverseny karmestere a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, a bécsi klasszikus zene világában kivételes otthonossággal tájékozódó Vashegyi György, a két románc hegedűszólójában Falvay Attila, a zenekar nyugalomba vonuló kiváló koncertmestere vesz búcsút húsz közös esztendő után az együttestől.


2025. július 19., szombat, 19 óra (esőnap: július 20., vasárnap)

Műsor
VI. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68
VIII. (F-dúr) szimfónia, op. 93

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vezényel: Farkas Róbert

A Beethovennel a szabadban záróestjén két szimfónia alkot párost. A VI. szimfónia (1808) esetében ritka kivételesen maga Beethoven adta a Pastorale megkülönböztető jelzőt a műnek, az Ember és a Természet harmóniájára utalva. A kompozíció szelíd és derűs alaphangvételű, forradalmi újítása a programzenét előlegező ábrázoló törekvés, amelynek megfelelően minden tételnek témája van: az elsőa vidékre érkező ember derűs érzéseit idézi fel, a másodikban patakparti jelenet tanú lehetünk éneklő madarakat hallgatva, a harmadik szilaj paraszttáncot vizionál, a negyedik a váratlanul támadt vihar félelmetesen hiteles hangképe, míg a záró ötödik (mert a szimfónia formabontó módon öttételes) az elcsitult vihart követő hálaének. Az alcím nélküli VIII. szimfónia (1812) a VI.-hoz hasonlóan F-dúr hangnemű, és – a II. és a IV. rokonaként – derű, élénk lendület, kontrasztgazdagság, energia és ritmikai pezsgés jellemzi. A hangverseny karmestere, Farkas Róbert a magyar dirigensek középgenerációjának kiemelkedő képviselője. Hazai és berlini tanulmányok után sokáig főként külföldön – mindenekelőtt Németországban – aratott sikereket, 2021 szeptembere óta a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.