Az Erdély történelmi határán fekvő Feketetón rendezik évszázadok óta Közép-Európa egyik legnagyobb vásárát. A 19. században virágkorát élő vásárban eredetileg a paraszti világ mindennapi szükségleteire koncentrálódott a kínálat, a józan paraszti ész diktálta a csere-berét. Napjainkra azonban idegenforgalmi látványosság lett belőle, afféle zsibvásár, ahol olcsó bóvliként kínálják nekünk a múltat, fél áron a jövőt. Joggal vetődhet fel a kérdés: a Feketetó tiszta forrás-e, tükrében önmagunkra, saját lényegünkbe pillanthatunk, vagy egy olajfoltokkal szennyezett vízfelület csupán? A létalapjától megfosztott, áruvá váló kultúra fogyasztása vajon nem rohasztja-e el gyökereinket, életerőnk, önismeretünk eleven forrásait?  Egy táncelőadásnak nem feladata, hogy a fenti kérdéseket megválaszolja, az azonban igen, hogy lehetőségei szerint feltegye őket. Erre teszünk ezúttal kísérletet. Ahogy a vásár forgatagában egyaránt jelen vannak (voltak) a román, magyar és cigány árusok és vásárlók, úgy az előadás táncanyaga is Erdély és a Partium táncaira (román, magyar és cigány táncokra) épül.

Előadja a Duna Művészegyüttes tánckara és a Göncöl zenekar

Főszerepben: Kádár Ignác m.v. (tánc, ének)
Táncmester: Orza Calin, Farkas Tamás, Kökény Richárd, Sikentáncz Szilveszter, Vincze Levente
Zene: Gombai Tamás, Dulai Zoltán
Jelmez: Túri Erzsébet
Látvány: Juhász Zsolt
Fény: Lendvai Károly
Asszisztensek: Bonifert Katalin, Vámos László
Koreográfusok: Mihályi Gábor, Juhász Zsolt
Rendező, művészeti vezető: Juhász Zsolt

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap, Duna Palota Nonprofit Kft.