Ha végignézünk a jelenen, azt látjuk, hogy a világban oda-vissza hullámzásban mozognak egész népek, hiszen vendégmunkások milliói özönlenek egyik földrészről, országból a másikba. Háborúk, polgárháborúk, éhínségek miatt emberek százezrei kénytelenek elmenekülni hazájukból, új hazát, menedéket keresve. A „Kelet” és a „Nyugat” drámai találkozásának történelmi dimenzióját éljük – megint. Ebben a keveredésben meg tudjuk-e őrizni a lényegünket, a gyökereinket vagy az eljövendő világ rákényszerít majd bennünket, hogy az együttélés érdekében feladjuk nemzeti identitásunkat? És nem csak mi, mások is. Izgalmas kérdés, hogy meg tudjuk-e őrizni – nem csak mi, mások is – a csak ránk (rájuk) jellemzőt, és lehet-e megértés a kultúrák között” – fogalmaz Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője, akit a kultúrák keveredésében az etnikai identitás megőrzésének kérdése is foglalkoztat.

Ezekhez a gondolatokhoz keresett olyan művet, amely nem a máról szól, hanem történeti távlatokban képes láttatni ezt a kérdést, és azt, hogy a személyiség, a hős milyen szerepet játszik a történelemben. Így esett a választása a 20. század első felének egyik jelentős alakjának, Bánffy Miklósnak a drámájára, a hun Attiláról szóló A nagyúr-ra, amely a népvándorlás korát idézi. „Ahogy olvasom a »Nagy Úr«-at, megújul a kor, melynél mozgalmasabbat és a helyét kereső emberiségre jellemzőbbet nem látott a világ” – írta Bánffy 1912-es darabjáról Tamási Áron. A történetben Mikolt gót hercegnőt Attila tudta nélkül ejtik foglyul alattvalói, rejtegetnék is előle, „mert szép a lány”, de a két királyi jellemnek egy végső nagy ütközetben, „héjanászban” egymásra kell lelnie...

A szerző Bánffy Miklós (1874–1950), a polihisztor erdélyi gróf korának egyik legkiválóbb államférfija (rövid ideig külügyminiszter is) volt, színházi rendező és operaházi intendáns, harcolt Bartók Béla műveinek bemutatásáért, képzőművészként is alkotott, írt drámákat is. Fő műve a nemrégiben újra kiadott és – már külföldön is – nagy sikert aratott regénytrilógiája, az Erdélyi történet. 1950-ben Budapesten halt meg nyomorban. 2014-ben ünnepeljük Bánffy Miklós születésének 140. évfordulóját – a Nemzeti az elfeledett dráma, A nagyúr alapján készült színpadi mű, az Isten ostora bemutatójával.