A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.

A különleges zenei utazásnak is tekinthető est a nézőket a francia sanzon varázslatos világába repíti, ahol két legendás művész, Charles Aznavour és Edith Piaf dalai elevenednek meg. Aznavour egykor Piaf oldalán kezdte a pályáját sofőrként, titkárként és mindeneseként dolgozott mellette nyolc éven át, miközben a szakma fortélyait is elleste. Kapcsolatukból mély, különleges barátság született, amely Piaf élete végéig meghatározó maradt.

Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.