Hétköznapi, ismerős emberek, ismerős gondokkal. Viszonylag normális erkölcsi érzékkel. Richard kutató vegyész, elfogadható fizetéssel. Jenny háztartásbeli. Nemrég költöztek a kertvárosba. Az ezzel járó életmód meghaladja anyagi lehetőségeiket. Nincsenek nagy vágyaik: egy motoros fűnyíró, egy egészen kicsi melegház, jó iskolába járatni a gyereket, jobb cigi, jobb ital, egyszer-egyszer vendéglőben vacsorázni. Ahogy a többi kertvárosi házaspár, új barátaik, akiknek szeretnének megfelelni. A veszekedésekké fajuló beszélgetések állandó forrása a pénz, a pénz hiánya. Jenny elmenne dolgozni, de Richard nem engedi. Egy szokásos veszekedés utáni hangulatba besétál a házba az ismeretlen Mrs. Toothe. Konzumnői munkát ajánl Jennynek. És ott hagy egy nagy köteg pénzt. A csábítás túl kézzelfogható. Jenny először csak néhány bankjegyet vesz el, aztán előhalássza a szemétből Mrs. Toothe névjegyét, amit az imént még őszinte felháborodással tépett ketté. A viszonylag normális erkölcsi érzék berzenkedése egyre erőtlenebb. Az elképzelhetetlen természetessé válik. A hazug világ cinikus elfogadásává.