Nem a verseket akarom eltáncolni, és nem a versek világát egymás után fűzni, hanem azt szeretném megmutatni, hogy a 21. században nekem mit üzen Pilinszky szellemisége. Ehhez ezt a Pilinszky matériát kell átengednünk magunkon.

Saját élethelyzetünkben, fejlődésünkben hol tartunk épp?
Hogyan illeszkedünk a világba, és hol tart személyiségünk, lelkünk fejlődése?
Miben vagyunk közösek Pilinszkyvel?

Lelkünkben, a hinni akarásban.
Megszületünk. Tapasztalni kezdünk. Elindulunk egy úton. Kialakítunk magunk körül egy érzékeny, lázadó, ám törékeny burkot. Hogyan viszonyulunk a világhoz, hol a helyünk benne? Miképp illeszkedünk bele, és értjük meg a körülöttünk lévő mindenséget? Merünk-e teljes,
szép életet élni?

Elkerülhetetlen a konfrontáció. Belső vívódás, magány, egymásra találás mind-mind életünk része.
De a különböző élethelyzetekben, szakaszokban merjük észrevenni a jót. Higgyünk magunkban. Higgyünk abban, hogy előrébb jutunk, ha szeretettel viszonyulunk egymáshoz. Merjünk önvizsgálatot tartani, és eljutni a megbocsájtásig, a bocsánatkérés felszabadító
ajándékáig! A szeretet felismerése talán a legfontosabb a megtisztulás útján.

Előadók, táncművészek: Lázár Eszter, Spala Korinna, Bajári Levente, Feledi János
Zongora: Tóth Mariann
Jelmez: Henez Mariann, Matisz Gábor
Díszlet-látvány: Minorics Krisztián
Rendezés-koreográfia: Feledi János