2
Tavaszi varázslat – Csajkovszkij-Dukas est a Zeneakadémián
Műsor:
Dukas: A bűvészinas
Csajkovszkij: I. (b-moll) zongoraverseny, op. 23.
Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, op. 64
Gyerekprogram helyszínek
Bálna program
Látjátok? Teli vagyunk ötletekkel, meglepetésekkel... Vajon még bálna programot is kínálunk nektek? Kattintsatok ide és meglátjátok!
PROGRAMOK
A fenti linkre kattintva megtalálod az összes adatbázisunkban szereplő programot. Válogass kedvedre!
program
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Lørdag, 26. April 2025 19:30
Közreműködik:
Giovanni Bertolazzi – zongora / Kodály Filharmonikusok
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel
A francia Paul Dukas a koncertlátogatók többsége számára az úgynevezett egyműves zeneszerző mintapéldája. Természetesen ez az állítás nem igazán állja meg a helyét, hiszen számos más értékes darabbal is gazdagította a zeneirodalmat, ám igazán népszerűvé a Bűvészinas című – Goethe balladája nyomán komponált – szimfonikus scherzója tette. A zeneszerző egyébként kíméletlen önkritikával semmisítette meg azokat a darabjait, amelyekkel elégedetlen volt. A 19-20. század fordulóján alkotó Dukas nem tartozott korának egyik nagy irányzatához sem, konzervatívnak, de újítónak sem volt tekinthető. Zenekritikusként és a párizsi Conservatoire tanáraként is tevékenykedett, tanítványai közé tartozott mások mellett Maurice Duruflé és Olivier Messiaen is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Goethe versére – német címe Der Zauberlehrling – Dukas megzenésítésének sikere irányította rá a figyelmet. Az elbizakodott, önmagát túlbecsülő bűvészinas gazdája távollétében elindítja a varázslatot – parancsára a seprű vízzel árasztja el a lakást – ám leállítani azt nem tudja, arra csak a hazaérkező mester képes. A nem túlzottan érdekfeszítő tanmesét Dukas mesterien megalkotott, a cselekményt képszerűen ábrázoló partitúrája izgalmas élménnyé teszi, de kihívást jelent a zenekar és a karmester számára is.
Csajkovszkij b-moll zongoraversenye motivikus gazdagsága, virtuozitása és nem utolsósorban pazar hangszerelése révén a versenymű-irodalom kiemelkedő gyöngyszemének számít. Nem is gondolná az ember, hogy 1875-ös bostoni ősbemutatója után erős kritikák is megfogalmazódtak a darabbal kapcsolatban. Ezek közül Nyikolaj Rubinstein véleménye volt a leglesújtóbb: „Ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt”. Csajkovszkij elgondolkodhatott a megjegyzéseken, mert végül összesen három változatban készült el a darab partitúrája. Érdekes módon az utolsó, a világszerte népszerűvé vált verzió egy kortárs zongorista, Alekszander Ziloti nevéhez fűződik. Többek között az ő ötlete volt az első tétel kezdetén megszólaló robusztus zongora-akkordok alkalmazása is. A b-moll zongoraverseny alapjaiban követi a háromtételes concerto formát. Súlyponti szerepet játszó nyitótétele azonban mégsem szabályosságával, hanem tematikai és karakterbeli gazdagságával ragadja meg a hallgatót. Hatásos, moll jellegű kezdő fanfárjából dúrba fordulva születik meg a tétel főtémája, melyet aztán a szólózongorán és a zenekaron kibontakozó, gazdag fantáziával szerkesztett zenei folyamat követ. A középső Andante semplice tétel szerkezetileg szimmetrikus. Egy – az orosz románcok hangulatát tükröző – érzelmesen lírai szakasz keretezi a zaklatott, capriccio karakterű középrészt, melyet követően visszatérést hallhatunk. A versenymű zárótétele hamisítatlan, energikus népi táncjelenet, melynek bravúros zongora-villódzásait szélesen áradó melódiákkal kontrasztálja a zeneszerző.
Csajkovszkij hat szimfóniája közül az első hármat viszonylag ritkán hallhatjuk, az utolsó három viszont állandó repertoárdarabja a zenekaroknak. Az 1888-ban komponált V. szimfónia a szerző végső alkotóperiódusában keletkezett, ezért egyfajta összegzésként is értelmezhető. Úgy is mondhatnánk, hogy az emberi lét hamleti kérdésére összpontosít: „Lenni vagy nem lenni?”, azaz van-e diadal a sors felett, vagy a sors diadalmaskodik az életen? A szonátaformájú első tétel mozgalmassága, tematikus sokfélesége, karaktergazdagsága nem kizárólag a sors előtti „teljes meghajlás” narratíváját hordozza. A lassú tétel gyönyörű témáját a kürt csendíti meg. A tétel drámai csúcspontján, melyet tempóváltás és háromszoros forte dinamika jelez, üstdobpergés közepette a fúvóskaron jelentkezik a „sors-téma”. A finálé előkészítéseként hat, ahogy a harmadik tétel elegáns keringője szinte észrevétlenül kúszik át a derűs hangulatból valami bizonytalan, megfoghatatlan balsejtelembe: a „sors-téma” augmentált alakban sötét árnyként jelenik meg a tétel végén. A finalé andante bevezetése egyértelmű visszautalás a nyitótétel kezdetére, ám az Allegro vivace feliratú főrész a szimfónia alaptónusát diadalmasra hangolja át. Az életigenlést, a közösség erejét fejezi ki, – Csajkovszkij szavaival: „Örülj mások örömének – tovább élhetsz!”
Aktuelt
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.
A programra egyéb múzeumi belépőjegy kedvezmény nem vehető igénybe!
Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni, K. 527 vezényel és rendezi: Fischer Iván
PÅ PLAKATEN
Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha…
A humorban bővelkedő vígjátékunk különlegessége, hogy Nagy Sándor közel negyven karaktert kelt életre.
Obs! Indkøbskurvens tidfrist udløber snart!
tilbageværende tid
00:00
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
