(gyermek-tragédia 95 percben, két felvonásban)

,,Majd én megcsinálom.” „Nem gond, belefér.” „Á, megy ez segítség nélkül is.” „Szóra sem érdemes.” – jó szándékból indulunk, aztán valahol észrevétlenül félremegy a dolog. A belső monológ pedig elkezd egyre inkább így hangzani: „Észre sem veszik, hogy ezt is megcsináltam. Ráadásul egymagam!” Kiderül, hogy csak elkelt volna a segítség, vagy legalább egy köszönöm. Mert a jótett helyébe vártunk ám valamit, csak épp nem mondtuk ki. És itt jön a nagy kérdés: áldozatot hoztunk, vagy szépen, csendben feláldoztuk önmagunkat?