Richard Wagner: Siegfried-idill (1870) 
Bartók Béla: 3. zongoraverseny (1945)
-
Berlioz: Fantasztikus szimfónia

Közreműködik:
Pellet Sebestyén (zongora)

Vezényel: Zsíros Levente

Koncertünk első felében a legőszintébb zeneszerzői vallomások hangzanak el – Wagner és Bartók feleségüknek ajándékozott legszebb vallomásai. Wagner zenedrámájában a szimfonikus hang jelentősége ugyan mindig is alapvető volt, mégis csekély számú tisztán hangszeres művet komponált. Köztük az egyedül népszerűvé vált Siegfried-idill 1870-ben feleségének, Cosima Lisztnek ajándék gyanánt készült el fiuk születését követően. Költeménye a Nibelung gyűrűje tetralógia félelmet nem ismerő hősének, Sigfriednek atörténetét meséli el, amely a Brünnhildével való szerelmében teljesedik ki. Zenéje valóságos szerenád, a fantáziaszerűen felépülő műben éneklő dallamai új és új színekben hangzanak fel. Az idős, nagybeteg Bartók Amerikában 1945-ben, a halála árnyékában is különös gonddal és szeretettel alakította feleségének szánt zongoraversenyét. Természetesség, játékosság – igazi varázslat e zene. Első tétele erdőzsongás, amit egyedülálló Andante Religioso követ himnikus imádsággal és madárénekkel. A játékos zárótétel sűrű szövésmódjával, komplexitásával a klasszikus finálékhoz hasonló lendülettel zár.

Berlioz Fantasztikus szimfóniája a rémálmok és révület borzongató világába vezet. Delíriumos állapotban elkövetett gyilkosságot, akasztást, majd a temetést kísérő sátáni orgiát vizionál, amelyeket a szélsőséges zene plasztikusan ábrázol. Berlioz a tételek között is kapcsolatot teremt, a rögeszmésen szeretett nő zenei motívuma minden tételben felbukkan más-más alakban, összekapcsolva ezzel a tételeket.