színházterem
időtartam: 45 perc
korosztály: 18+

KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit a dolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.

Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek felhasználásával beszél olyan, a korunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és az átlátszatlanság.

Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll. Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában? Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is. Magyarán: funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál a jobb?

Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?

Újvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc, a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen?

Előadó: Újvári Milán
Dramaturg: Laboda Kornél
Zene: Fancsikai Péter
Fény: Vida Zoltán
Díszlet és Jelmez: Kiss Julcsi
Fotó és videó: Várnagy Kristóf
Koreográfus: Újvári Milán

Az előadásban stroboszkóp, füstgép és meztelenség szerepel.

Támogatók: NKA Imre Zoltán Program, i-Portunus Mobility Program by the Creative Europe Programme of the European Union, Movein Studio Budapest, O Espaco do Tempo – Montemor o Novo, Portugal

Az előadás forgalmazását a Nemzeti Kulturális Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.