Clara Schumann (1819–1896)

Három románc zongorára és hegedűre, op. 22 (1853)

Nr. 1 desz-dúr. Andante molto

Nr. 2 g-moll. Allegre@o. Gyengéd előadással

Nr. 3 B-dúr. Szenvedélyesen gyors

Richard Strauss (1864–1949)

Szonáta hegedűre és zongorára, Esz-dúr, op. 18 (1887)

Allegro, ma non troppo

Improvizáció. Andante cantabile

Finálé. Andante – Allegro

Szünet

Karol Szymanowski (1882–1937)

Mítoszok: Három költemény hegedűre és zongorára, op. 30 (1915)

I.La Fontaine d’Aréthuse (Aréthusa forrása)

II.Narcisse (Nárcisz)

III.Dryades et Pan (Driádok és Pán)

Maurice Ravel (1875–1937)

II. szonáta hegedűre és zongorára, G-dúr (1923–27)

Allegre@o

Blues. Moderato

Perpetuum mobile. Allegro

Idegen kertekből

Statisztikailag e műsor négy darabja rendkívül nagy különbségeket mutat, éppen ez adja a

műsorösszeállítás vonzerejét. Mégis van egy összekötő szál is. A kompozíciókban közös, hogy alkotóik a

maguk sajátos módján kiléptek a megszoko@ keretek közül, és ebben találtak inspirációt. Clara

Schumann híres zongoravirtuóz volt, később pedig egy rendkívül tehetséges zeneszerző felesége; tőle

számos gesztust és hangulatot átve@ – az 1853-ban keletkeze@ románcokban mindez jól hallható.

Richard Strauss eközben éppen azon az úton járt, hogy jelentős hírnevet szerezzen magának hatalmas

apparátusra írt, nagy ívű szimfonikus költeményeivel. Amikor 1887-ben befejezte hegedűszonátáját,

fejében már o@ kavargo@ az az extázis, amelyet a Don Juan című szimfonikus költeményben

megörökíte@ – ez is kétségtelenül kihallatszik a műből. Karol Szymanowskit ezzel szemben erősen

megihle@ék az impresszionizmus színjátékai, különösen Claude Debussy zenéje, amiről az 1915-ben

keletkeze@ három „Mítosz” meggyőzően tanúskodik. Az impresszionisták közé tartozo@ Maurice Ravel is;

az 1937-ben befejeze@ hegedűszonátájában azonban egészen más irányba fordult – Amerikába és a

blues felé. Nincs olyan alkotó szellem, aki pusztán önmagából merítene; mindenkinek szüksége van

inspirációra – még ha az idegen kertekből is származik.

Ekaterina Frolova

Szülővárosában, Szentpéterváron, Antonina Kazarina tanítványaként kezdte meg hegedűtanulmányait a

konzervatóriumban. Később Bécsbe költözö@, ahol Michael Frischenschlager irányításával folyta@a

tanulmányait a Zene- és ElőadóművészeV Egyetemen, posztgraduális képzés keretében. További

ösztönzést jelente@ek számára a Zakhar Bron, Igor Oistrach és mások által vezete@ mesterkurzusok.

Számos versenyen nyert díjat, többek közö@ a weimari Louis-Spohr-versenyen (1998), a moszkvai

Csajkovszkij-versenyen (2002), a bécsi Fritz-Kreisler-versenyen (2010) és az Osaka InternaVonal Music

CompeVVon rendezvényén (2012). Szólistaként Európában, Oroszországban és Kínában is fellépe@

különböző zenekarokkal. Emelle@ akjvan ápolja a kamarazenét is, például Vesselin Stanev

zongoraművésszel vagy az általa társalapíto@ Vienna Vision Trio zongoratrió tagjaként. 2015 óta a Bécsi

Staatsoper Zenekarának tagja, 2018 óta pedig a Bécsi Filharmonikusoké is. Egy 1755-ben készült Nicola

Gagliano-hegedűn játszik.